Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság
Ügyfélszolgálat: +36 42 502 200
20 éve történt… Rendkívüli ár- és belvízvédekezés 1999-ben
Mar 19, 2019 Nádasi Zoltán - múzeumi ügyintéző
A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Szervezete előadóülést rendezett Nyíregyházán a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon (FETIVIZIG) 2019. március 7.-én. A téma „jubileumi” volt, hiszen húsz éve került sor Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében rendkívüli ár- és belvízvédekezésre.

Az esemény levezető elnöki tisztét Bodnár Gáspár, az MHT Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Szervezetének elnöke, a FETIVIZIG igazgatója töltötte be. Bevezetőjében üdvözölte az előadókat, és a helyiséget teljesen megtöltő érdeklődőket. Kiemelte, hogy az ülés programjában olyan szakemberek fogják elmondani az egykor történteket, akik részt vettek a védekezésben, s az ő visszaemlékezéseikből, tapasztalataikból sokat tanulhatnak majd azok, akik nem voltak jelen.

Külön is köszöntötte Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselőt, akinek a körzete árvízzel és belvízzel talán a legjobban veszélyeztetett hazánkban.

„Tudom, mit jelent ilyen veszélyeztetett területen élni” – kezdte beszédét Dr. Tilki Attila, hiszen a Tisza mellett pl. a Szamos, a Kraszna, a Túr és a Batár is áthalad ezen a térségen. Éppen ezért elsődleges az emberek biztonsága és nagyon fontos a vagyonvédelem. Ő húsz éve - akkor pedagógusként - Panyolánál vett részt a védekezésben a tanártársaival együtt, tehát cselekvő részese volt az eseményeknek. A vízügyet nagyon fontos szakterületnek tartja, s véleménye szerint a FETIVIZIG országos szinten is kiemelkedő, folyamatosan eredményes munkájára joggal lehet büszke Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye lakossága.

Ezt követően Lucza Zoltán, a FETIVIZIG Vízrajzi és Adattári osztályának vezetője az akkori ár- és belvízhelyzet hidrometeorológiai előzményeit mutatta be. Elmondta többek között, hogy az 1998. novemberi nagy árvíz után azt lehetett hinni, a természet kitombolta magát és egy ideig nem lesznek szélsőséges időjárási és vízjárási események. Erre azonban a rácáfolt az élet. Az 1998. december és az 1999. április közötti időszakban a vízjárás jellegének meghatározó eleme a februárban lehullott igen jelentős mennyiségű hó volt. Ez döntően befolyásolta a hóolvadás után kialakult rendkívüli belvízhelyzetet, a szokatlanul magas talajvízszintet, s a folyókon levonult vízmennyiségeket.

A 1999. február 23. és március 25. között zajlott árvízvédekezésről Dajka István, a FETIVIZIG Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási osztályának vezetője tartott prezentációt. A tapasztalatokat összegezve megállapította többek között, hogy ez egy tipikus hóolvadásos árvíz volt. A folyók vízállásai akadályozták a belvizek gravitációs levezetését, s a belvíz nehezítette az árvízi jelenségek megfigyelését. Az árhullámok egymásra futása és találkozása következtében tartósan magas vízszintek alakultak ki, ezért sok helyen alakult ki káros árvízi jelenség (buzgár, szivárgás, fakadóvíz). Egyértelművé vált, hogy a Lónyay árvízkapu megépítésével (amely akkor természetesen még nem létezett) megakadályozható a Tisza visszaduzzasztó hatása a csatornára.

Ezután Lőrincz Róbertnek, a FETIVIZIG Vízrendezési és Öntözési osztályvezetőjének az előadása következett. Abban a 1999. márciusában lezajlott rendkívüli belvízvédekezést mutatta be. Először is feltett egy kérdést: „Mi kell egy jelentős tavaszi belvíz kialakulásához?” Természetesen azonnal meg is válaszolta azt, tehát kell nagy, megelőző (előkészítő) csapadék, magas talajvízszint, nagy közvetlen csapadék (hó, eső) és fagyott altalaj. Nem mellékes még a hirtelen hőmérsékletemelkedés (hó esetén), az árvízzel való egybeesés, valamint az adott csatorna karbantartottságának hiányossága sem. Mindezek ekkor sajnos együttesen jelen voltak, ezért 27 településen alakult ki súlyos belvízi helyzet, ami jelentős belvízvédekezést indokolt. A rendkívüli készültség 17 napja alatt stabil szivattyúkkal 95,5 millió m3, a 37 db telepített, szállítható szivattyúval pedig 13,817 millió m3 belvíz került átemelésre.

Felkért hozzászólóként először Horváth Gábor, a FETIVIZIG nyugalmazott osztályvezetője emlékezett vissza a történtekre, aki belvízvédekezés idején a Vízkárelhárítási Osztály és a Védelmi Törzs Vezetője volt. Prezentációjában összehasonlításra kerültek többek között az eddigi legnagyobb belvízelöntések jellemző adatai is. Szólt a megelőző intézkedésekről, a vízkormányzásokról, a vízvisszatartásokról, és szemelvényeket adott a védekezésről, amelyeket minden helyszín esetében gazdagon illusztrált színes fotókkal.

A záró előadást, mint második hozzászóló, Istenes Sándor, nyugalmazott polgárvédelmi dandártábornok tartotta. Visszaemlékezésében kiemelte, a védekezés nagy összefogást igényelt, s az abban részt vevő szervezetek között szoros és eredményes volt az együttműködés. Értékelése szerint mindenki tudta a feladatát, tette a dolgát, s a jól elvégzett munka által jelentősen lecsökkent az okozott károk mértéke. Kitért az érintett lakosság ellátásának (pl. szállás, étkezés) biztosítására, a káresemények utáni helyreállításokra és egyéb fontos tevékenységekre, mint a fertőtlenítések megfelelő elvégzésére is.

Az előadóülés végén Bodnár Gáspár annak a véleményének adott hangot, hogy nagyon fontosak az ilyen visszaemlékezések, mert ilyenkor lehet jól látni, miben fejlődtünk azóta, s hogy melyek a további feladataink. A jelenről is szólva elmondta, minden év mást és mást tartogat, s az idén olyan kevés vízzel fordulunk a nyárba, amire még nem volt példa. Ezért is lényeges a víz-visszatartási tervek készítése.