A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területe a Felső-Tisza vízgyűjtőjéhez kapcsolódik, azaz magában foglalja a Tisza Tokajig terjedő bal parti teljes hazai területét, beleértve a Túr, a Szamos és a Kraszna vízgyűjtőterületének hazai részét, valamint a nyíri vizeket összegyűjtő Lónyay-főcsatorna vízgyűjtő területét, továbbá a Tisza jobb parti hazai vízgyűjtő területét Lónyáig, mely összesen 5.456 km2.
A FETIVIZIG területéhez négy tájegység, a Nyíri, a Felsőszabolcsi (Rétközi), a Szatmár-Beregi és az Ecsedilápi tájegység tartozik. A belvízvédelmi művek alaprendszerei a belvízrendszerek. Ezek határait a folyók és a nagy természetes domborzati vízválasztók adják. Igazgatóságunk területén hét belvízrendszer található, melyből 5 külföldi vízgyűjtőhöz csatlakozik, így Ukrajnával és a Romániával működünk együtt a belvizek elvezetése és a védekezés összehangolása érdekében.
Az Igazgatóság működési területe az Alföld belvíztől leginkább veszélyeztetett területei közé tartozik. A Dr. Pálfai Imre féle belvíz-veszélyeztetettségi térkép alapján a hat belvízöblözet közül a Beregi, Tisza-Túr-Szamos-közi és a Szamos-közi öblözetek nagyon belvíz-veszélyeztetettek. A Felsőszabolcsi belvízrendszer fokozottan, míg a Nyírség, és a Kelet-Nyírség mérsékelten veszélyeztetett kategóriába tartozik.
A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén 222 települési önkormányzat és 8 Vízgazdálkodási Társulat működik.
21. számú Beregi belvízrendszer
A belvízrendszer területe sík, holt-medrekkel szabdalt, kis terep és vízszintesésekkel, fő esésiránya kelet-nyugati, valamint dél-északi. A 378 km2 területből 228 km2 a Csaronda, 150 km2 a Szipa öblözetre esik. A Csaronda öblözet vizei gravitációsan jutnak a Csaronda-főcsatornán keresztül ukrán területre. A Szipa öblözetből a Szipa-főcsatorna torkolatánál lévő zsilipen és szivattyútelepen gravitációs és szivattyús kivezetés egyaránt biztosított a Tiszába. Az átlagos csatornasűrűség 2,01 km/km2.
41. számú Tisza-Túr közi belvízrendszer
A belvízrendszer területe sík, kis terep és vízszintesésekkel, fő esésiránya dél-kelet - észak-nyugati, belföldi vízgyűjtőterülete 115 km2, külföldi a Palád- és Batár-pataknak van, együttesen 15 km2. Átlagos csatornasűrűség 2,54 km/km2. A Palád-Csécsei öblözetből a vízkivezetés csak gravitációs úton lehetséges a Tiszába. Az Alsó-Öreg-Túr öblözetben a belvizek levezetése gravitációsan történik.
42. számú Tisza-Túr-Szamos közi belvízrendszer
A belvízrendszer területe síkvidéki, kis terep és vízszintesésekkel, helyenként holt-medrekkel, fő esésiránya dél-kelet; észak-nyugati. A hazai vízgyűjtőterület nagysága 540 km2, külföldi 210 km2. A területről csak gravitációs vízkivezetés lehetséges. Különösen magas befogadói (Tisza, Szamos) vízállásoknál nagy jelentősége van az egyes öblözetek közötti vízkormányzásnak és a vízvisszatartásnak. A terület átlagos csatornasűrűsége 2,92 km/km2.
43. számú Szamos-Krasznaközi belvízrendszer (az Ecsediláp)
A belvízrendszer területe sík, holt-medrekkel erősen átszabdalt, kis terep és vízszintesésekkel, fő esésiránya dél-északi, a Szamos és a Keleti-övcsatorna között kelet-nyugati. A vízgyűjtőterület nagysága hazai 416 km2, külföldi 407 km2. Az átlagos csatornasűrűség 2,31 km/km2. Az Északi- és Lápi-főcsatornák öblözetéből gravitációs és szivattyús, a Kocsordi-főcsatorna öblözetből csak szivattyús, a Keleti-övcsatorna öblözetből csak gravitációs kivezetés lehetséges. Minden öblözetnél lehetőség van az egyik öblözetből a másikba való vízkormányzásra. Jelentős vízvisszatartási lehetőség van a Tunyogmatolcsi Holt-Szamosban, valamint a holtmedrekben.
44. számú Kraszna-balparti belvízrendszer
A belvízrendszer területe dombos, a homok dombok között mélyfekvésű völgyekkel, amelyek nyugat-kelet irányban a Kraszna felé húzódnak. A vízgyűjtőterület nagysága 691 km2 hazai, 163,1 km2 külföldi. A völgyekben 6 db nagyobb csatorna gyűjti össze és vezeti a belvizeket gravitációsan a Krasznába. Az átlagos csatornasűrűség 1,2 km/km2. A belvízrendszer az Igazgatóság belvíztől legkevésbé veszélyeztetett rendszere. Vízvisszatartási, vésztározási lehetőség csak a VIZIG kezelésű Bódvaj-patakon és a Gebe-Csaholyi-mellékágon van.
45. sz. Felsőszabolcsi belvízrendszer
A belvízrendszer területe sík, de nagyon változatos talaj és terepviszonyok jellemzik, a Rakamazi és Zsurk-Naményi fennsík területét változatos homokdombok borítják, ahol csatornahálózat nincs. A terület fő esésiránya kelet-nyugati, a Tisza és a Lónyay-főcsatornától a terület közepén végighúzódó Belfő-csatorna felé esik a terep. A vízgyűjtőterület nagysága 997 km2. Az átlagos csatornasűrűség 1,45 km/km2 a fennsíki területek nélkül. A rendszer sajátossága, hogy a Tiszalöki duzzasztó beüzemelése után megszűnt a belvizek Tiszába történő gravitációs bevezetési lehetősége, csak szivattyús mentesítési lehetőség van. A belvízrendszer gerincét alkotó Belfő-főcsatorna a belvízelvezető hálózat főbefogadójaként vezeti el a káros belvizeket. A belvízrendszer egyetlen állandó tározója a Rétközi tó.
A Belfő három öblözetre osztható. Az egyes öblözetekbe a víz átvezetése zsilipeken át (vízkormányzással) történik.
46. sz. Nyíri belvízrendszer
A belvízrendszer területe dombos, dél-észak felé húzódó völgyekkel. A 7 fő völgyben lévő főfolyások gravitációsan vezetik a vizeket a Lónyay-főcsatornába, amely a Tisza visszaduzzasztó hatása miatt végig töltésezett. A Lónyay-főcsatornába torkolló főfolyások torkolati szakaszai szintén töltésezettek. A töltések közötti mélyártérről 7 db szivattyútelep - a gravitációs átvezetés is biztosított - emeli be magas befogadói vízállás esetén a belvizeket. A csatornasűrűség 0,78 km/km2. A belvíz a mélyebb fekvésű völgyekben és a Lónyay-főcsatorna melletti ártéri területeken okoz gondot, a többi helyen inkább csapadékhiány jelentkezik. A rendszer meghatározó létesítményei a főcsatornák mellett a belvizek felfogását és tározását szolgáló hat db állandó tározó (Vajai, Rohodi, Leveleki, Harangodi, Császárszállási és a Nagyréti), melyek mellett vésztározók segítik a belvizek visszatartását.